05_Épületenergetika

A kifejezés 1994–ben jelent meg a hazai szóhasználatban, és számos olyan területre utal, amely kapcsolatban áll az épületek energiamérlegével.

A teljesség igénye nélkül ebbe a körbe tartozik az építészeti koncepció, az épületszerkezetek hőtechnikai tulajdonságai, a szoláris energia passzív hasznosítása, az épületgépészeti és épületvillamossági rendszerek, a megújuló energiát hasznosító rendszerek, az épületfelügyeleti rendszerek – a kör bővíthető még a felvonókkal, mozgólépcsőkkel, egyes háztartási berendezésekkel.

 Az épületenergetikai folyamatok összefüggésben és kölcsönhatásban vannak az épület állagával, fizikai élettartamával – gondoljunk itt a nedvességvándorlásra, páralecsapódásra, a nedvesség, a korhadás és a korrózió kapcsolatára, a kifagyás eróziós hatására, a hőtágulásra.

Összefüggésben állnak élettani,higiénés követelményekkel mint a kielégítő szellőzés, a benapozás, a természetes fény, továbbá a penészképződés, az egészségre ártalmas hatások megakadályozása minden emberi tartózkodásra szánt térben. A puszta biológiai igényeken túlmenően az élet minőségének, a kényelemérzet javításának érdekében a lehetőségek, az észszerűség határáig biztosítani kell a megfelelő hőmérsékletet, légállapotokat.

Mindez azt jelenti, hogy az épített terekben – legalábbis az év egy jelentős részében – olyan állapotokat kell fenntartanunk, amelyek a külső környezettől különböznek. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha egyrészt az épületbe valamilyen „forrás” felhasználásával energia- és anyagáramokat vezetünk be, másrészt építészeti-épületszerkezeti eszközökkel célszerű módon befolyásoljuk az épületen belüli, valamint az épület és a környezet közötti energia- és anyagáramokat. Minél tudatosabb és szakszerűbb az építészeti és a szerkezettervezés, annál kevésbé van szükség „mesterséges” energiaforrások igénybevételére.

Épületenergetika/Csoknyai Tamás/Zöld András_2013